5.rész - Kapcsolat kérés elfogadva ..

 

Másnap a jó kis álmomat (amelyben éppen egy unikornist hajkurásztam, juhé értelmes), a telefonom értesítő hangja zavarta meg. Nagyon kis morcos voltam és hisztis, mivel persze, hogy nem aludtam ki magamat normálisan. Feloldottam nagy nehezen a telefonom zárját ( nem tudom, miért teszek rá kódot, így reggel körülbelül 2 perc mire kioldom -.-) és hát szépen sorban ugrottak az ablakok befele.

FACEBOOK:  

•15 ismerősnek jelölés

• 30 értesítés

• 8 üzenet

ASK:

•15 kérdés

•5 lájk

Hát fogalmam sincs mi lelte az embereket. Mondjuk már a végére rájöttem, mikor elolvasgattam az üzeneteket és a kérdéseket. Hát, jó megvallom az őszintét számítottam ilyen üzenetekre mint például:

-Hee te kis ***** miért pont te? Hát néztél már magadra? Full ronda vagy. Úgy is szakítotok . Nem adok nektek 2 hetet. Büdös kis *****.

De azért kicsit rosszul eset , mikor már a 10. ilyet olvastam el, elkezdtem sírni. Remegő kézzel tárcsáztam, 3 csörgésre felvette Oli.

-Olivér .. Miért ilyen a társadalom? Ezek szemetek, félek. – szipogtam a telefonba.

-Hát nem tudom, de ne félj nem tudnak tőled elválasztani senki se soha. De, amúgy én is kaptam szép leveleket és értesítéseket meg még askon is kérdéseket, vagyis válaszokat amit nem értek mivel az ask az arra van,hogy kérdezzenek na mindegy. De ne aggódj , csak irigyek rád ! Most mennem kell mert próbánk lesz egy jó istenem ..

-Mi az? – kérdeztem kicsit vékony félelem teli hanggal.

-Basszus elkések próbáról már 10 perce ott kéne lennem. Na cica majd hívlak elmehetnénk valamerre, és még egyszer mondom ne aggódj! szeretlek.!

-Rendben én is.

Kicsit megkönnyebbülve tettem le a telefont, de pár másodperc után újra villogott a telefonom kijelzője, és még több ilyen levelet kaptam. Nagyot nyelve olvasgattam. Nagyon rosszul estek a dolgok. Hogy ennek a társadalomnak semmise jó. Mondjuk mit is vártam ez a 21. század. Nézegettem az értesítéseimet facebook-on, és hát mikor megláttam egyből elfogadtam.

*Patocska Olivér kapcsolat felkérést küldött*

A szívem majd kiugrott, telis tele voltam boldogsággal. Gyorsan felléptem Viberre és felhívtam Enit. Elmeséltem neki ismét mindent, a mai napot a tegnapot. Nagyon jó érzés ha an egy olyan barátnőd aki mindenben támogat. Mindenben melletted ál, és olykor a jó útra térit. Én Enikőnek nagyon sok mindent köszönhetek ezalatt a 11 év alatt. Ha padlón voltam mindig ő hozott vissza a valóságban. Úgy mond depresszióba is estem már, elég sokszor de ő addig tömte a fejemet addig „kiabált” velem még észhez nem tértem. Egyszerűen imádom ezt a lányt.♥ Hát még előttem volt az egész nap, szóval eltervezgettem,hogy mit is fogok csinálni. Ugye vasárnap van, ilyenkor a rendes gyerekek tanulnak. De hát én ránéztem az órarendemre és nem volt semmi olyan amiből netalántán tanulni kellett volna. Így inkább egésznap az ágyba feküdtem, tévét néztem, ettem, kimentem az udvarra, forgattam egy kicsit a botot, rajzolgattam, néha-néha bealudtam, bepakoltam a táskámba. Hát igen, így ment el a napom.

*HÉTFŐ*

Reggel furcsán éreztem magamat. Miután felkeltem elmentem a fürdőbe helyre tenni magamat, utána felöltöztem elraktam az uzsit amit anyu csomagolt ( vaj,szalámi,paprika hmm ) és elindultam. A fülest betettem a fülembe és útra kész voltam. Elég csendes volt az út, habár 8:10 perckor már mindenki az iskola padjában van, de virág igen ilyenkor szokott iskolába menni. Felértem az iskolába. Furcsán néztek rám eléggé. Barbi oda jött szünetbe és élménybeszámolót kért, hogy milyen Olivér barátnőjének lenni. Hát semmi extra egyébként. Boldog vagyok remélem ő  is. Szeretem, remélem ő is. Meséltem barbinak az üzeneteimről, a kérdéseimről askon. Szomorúan meséltem neki. De ő szorosan magához ölelt, és folyton azt mondogatta,hogy ne érdekeljen mások véleménye. Az a lényeg,hogy Olivér szeret. Na igen, ez a legfontosabb. Elég unalmas volt ez a nap, de nagyon sokat röhögtünk az osztállyal. Osztályfőnöki órán beszélgettünk.. arról ,hogy mindjárt itt a ballagás. 4 kemény hónap és mindenki másfele megy , na jó körülbelül az osztály fele idejön tovább de akkor is. Kemény 8 évet tudhatunk magunk mögött. Sok hülyeséget csináltunk együtt. De mikor olyan volt kiálltunk egymásért. Mindig együtt voltunk benne minden hülyeségben. Hazaérve tanultam kicsit, felnéztem a netre de semmi érdekes nem volt, így inkább olvastam. Körülbelül 4 óra lehetett amikor megszólalt a telefonomból a scream. Persze ez a csengőhangom volt, ami olinak van beállítva.

-A közelben vagyok, nyíregyházán , este lesz egy fellépésünk. Addig van egy csomó szabad időm, elnézünk valamerre?

-Sziaa. Persze, mikor hol merre ? – kérdeztem feldobva.

-Háát egy mozi ?- kérdezte oli.

-Persze az jó ötlet, és mit nézünk ?

-Rendben akkor fél óra és ott vagyok érted. Majd eldöntjük. szeretleek.

–Én is nagyon – és letettem a telefont.

Nagy nehezen elkészültem. Kivasaltam a hajamat ami szállt és ezért bedurciztam csapkodtam meg kiabáltam ez ilyen lányos dolog. Feltettem egy kis alapozót és szempillaspirált. Dudáltak, ki léptem az ajtón és ott várt.  Melegség öntött el. Imádom. Megálltam előtte a kezeimet a nyakába összekulcsoltam , ő a derekam koré fonta az ő kezeit magához húzott , és lágyan,lassan ráérősen megcsókolt. Utána újra és újra. Mire egy köhintés megzavart. A fiuk már az ablak üveget kopogtatták ,hogy mikor óhajtunk be szállni végre a kocsiba.A kocsiba beszállva köszöntem a fiúknak, Yajokának , Szikinek nyomtam 3 puszit, Bennynek pedig egy brofist-ot adtam (öklös) . Kérdezték,hogy mizújs van velem, meg ,hogy milyenek a mindennapjaim. Változott-e valami az életemben így hogy Olivérrel járok.

-Hát öö nem változott úgy semmi, csak annyi, hogy naponta 10-en körülbelül bejelölnek és körülbelül 5 üzenet érkezik, meg askon kérdés arról,hogy én milyen kis sarkon álló vagyok és ,hogy mit képzelek magamról. – mondtam kicsit lebiggyesztett szájjal.

-Ne törődj azokkal a levelekkel, irigyek, irigyek is lesznek. Mindig lesznek olyanok akiknek nem jó. Mert tudjuk,hogy Olivér milyen kis szívtipró.  – mondta sziki és megsimította a karomat.

-Hát jó de azért kicsit bánt. – mondtam.

-Na és amúgy mizu a te környékeden ? Ismersz *bájdövéééé* rajongókat? – terelte el a témát Ya Ou.

-Semmi érdekes, unalmas. Persze,hogy ismerek.  Barátnőm is nagy rajongótok. Folyamatosan rólatok áradozik, főleg rólad Yajóka. – fordultam hátra és böktem mellkason.

-Hmm, és mi a neve? – kérdezte.

-Hasulyó Barbi  ott volt velem ajakon is Dombrádon is. – mondtam mosolyogva.

-Úú láttam azt a lányt, nagyon szép. Olyan aranyosan mosolygok. Valamikor őt is elhívhatnánk magunkkal. – felelte izgatottan Ya ou úr.

-Hát még nem járunk Újdombrádon.. öö esetleg felhívjam ,hogy jönne –e velünk?

-Ahha , vagy tudod mit add csak ide, felhívom és kihangosítom. – kapta ki a telefont a kezemből.

*3 csörgés*

-Sziaa Barbii. Én Ya ou vagyok, lenne kedved velünk és Viriivel moziba jönni? – mondta tök boldogan.

-Mi ki mi van? – kérdezte barbi kicsit rémülten.

*kikaptam a kezéből a telefont*

-Én vagyok az virii épp feléd tartunk, megyünk érted, megyünk mozizni Nyíregyházára. Na 15 perc és dudálunk. Puszii. – és leraktam a telefont.

-Ya ou nagyon felpörgött a hír hallatán, hogy jön velünk Barbi is. Benny és Sziki folyamatosan cukkolták, és így gyakran változott a színe.  Megérkeztünk a ház elé, én gyorsan kipattantam és becsöngettem. Barbi visítva és ugrálva szaladt, hogy megöleljen. Szerintem hatalmas sokk érte.

-El sem hiszem, hogy veletek megyek moziba . – mondta tök boldogan barbi.

-Pedig hidd el barbii. Fiúk nem ugrunk el Mekizni éhes vagyok ? – mondta ya ou.

-De , elugorhatunk, még van idő.- felelte sziki.

Hamar eltelt az idő. A fiúk jobban megismerték Barbit, Ya ou-val egyre többet beszélgettek röhögtek elvoltak. Én addig is Olivért szórakoztattam. Állandóan puszilgattam, cirógattam a nyakát. Hol belefeküdtem az ölébe,hol összekócoltam. Nem bírt velem, így lefogott és lefeküdtünk az ülésre , és kaptam egy hatalmas csókot. Egy olyan 45 perc alatt fel is értünk. Tökéletes hangulat volt a kisbuszban. A plázába menet az emberek meglepődtek, hisz tudták,hogy kik is járkálnak közöttük. De azt nem nézték jó szemmel a 10-12-16 éves lányok ,hogy én kézen fogva sétálgatok a szőke hercegükkel. Lassacskán felértünk a mozihoz, előtte még elmentünk erre-arra. Mozgólépcsőztünk, készítettünk sok fotót. Olivér a hátán vagy az ölében cipelt. Fagyiztuk. Beültünk a moziba, és hát fogalmam sem volt ,hogy mit nézünk.  De végül a film végére rájöttem, hogy mi is volt. Demi Lovato filmjét néztük meg. Barbival végig zokogtuk. Szegény demi, nem tudtam, hogy ilyen az élete.  A fiúk látták rajtunk, hogy megviselt ez a kis film, ezért kitalálták,hogy menjünk el valami parkba sétálni,hülyülni. Egy sétálóba sétáltunk, amikor a 4 fiú telefonja egyszerre csörrent meg. Üzenetet kaptak, 8 órára Budapesten kell lenniük, mert holnap után egy fellépésük van. Hát szomorúak voltunk. Hazafele hangtalanul telt az út, csak néha-néha arra kaptam fel a fejemet ,hogy barbi nyerít , ő Ya ou-val elég jól szórakoztak. Kitettük Újdombrádon barbit ,és mondtam neki,hogy ha hazaértem irok neki. Röpke 15 perc alatt én is hazaértem, hosszasan elköszöntem Olivértől, szorosan megöleltem párszor. Majd a fiuktól köszöntem el. Ya ou és Szikinek 3 puszi, és utoljára meg Bennynek egy brofistot adtam. Beszálltak a járműbe és elindultak. Boldog voltam túlságosan is. Bementem a házba gyorsan felhívtam Barbit, aki elmondta,hogy Ya ouval milyen jó a kapcsolatuk és ,hogy mennyire örült ,hogy elhívtuk. Tanultam , összepakoltam   a cuccot holnapra, letusoltam majd írtam Olivérnek egy üzenetet.

-Köszönöm a mai napot, nagyon szeretlek♥♥♥♥-

-Majd még, összehozunk ilyen csodás napokat, ahogy észrevettem ,hogy Ya ou nagyon csipi Barbit lehet még lesz valami közöttük, majd beszélünk. Jó éjt én is szeretlek♥♥ -

Lezártam a telefont, majd el is aludtam elég hamar.

 

Oldal: 5.rész
Egy álomvilágban élek.~ - © 2008 - 2024 - almokkeverednekavalosagga.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat